Hátrányos helyzetű vagyok, mert fogyatékkal élő vagyok 1.

Hátrányos helyzetű vagyok, mert fogyatékkal élő vagyok 1.

Felsőzsolca, 2019. 03. 30.

A fogyatékkal élő emberek nevelése, gondozása óriási nehézséget okozhat a családjuk számára, ezért fontos, hogy segítsük őket. Ahhoz, hogy segítsünk, s ne hátat fordítsunk, vagy megrémüljünk, beszélnünk kell a minket is körülvevő hasonló sorsú emberekről, meg kell értenünk, át kell éreznünk a helyzetüket.

Elhangzott az 5 fogyatékosság-gyűjtő fogalom: látás-, hallás-, mozgás-, értelmi fogyatékos, illetve az autizmus fogalma. Az oktatást érintve említésre került az SNI-s tanulók iskolai kezelése, melyből szinte minden gyermek iskolai környezetében akad, de a magatartási, tanulási, figyelemzavaros gyerekek számának növekedéséről is esett szó. Természetesen az egészséges életmód, a testi épségünk védelme volt a kiindulópont, s ennek részleges elveszítése, vagy annak lehetősége felkavarta a gyermekek érzelmeit. Az előadás után az egészségünk védelmében játékos tesztkérdésekre kellett a gyerekeknek válaszolniuk majd pedig a gyerekekkel megtapasztalhattuk, hogy mit érezhetnek a látássérültek, vakok, aliglátók, gyengénlátók.

A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek szerezzenek ismereteket arról, hogy hogyan nyújtsanak segítséget a rászorulóknak, a gyermekek érzékenyítése a fogyatékosokhoz kapcsolódóan, s a velük való kommunikációra biztatás, szemléletformálás. A leghatékonyabbnak a gyakorlati "játékok" bizonyultak. Őszintén reméljük, hogy sikeres volt a fogyatékossággal élők felé való közeledési szándék.