A keresztény szociális munka alapelvei III.

VAN ISTENI, EMBERI KEGYELEM.

Mindannak ellenére, amit az előzőekben megfogalmaztunk: van bocsánat, van kiút! Ezért nem akarunk folyamatosan a bűnös állapotban maradni. Mert irgalmat nyertünk, mert valaki meghalt a bűneinkért, mert valaki a kereszten szenvedett mindazért, amit az előbbi listán felsoroltunk és elkövettünk. Nem csak hisszük, de időnként átéljük az őszinte bűnbánatból eredő keserűséget és szomorúságot, a jóvátehetetlen, végérvényesen elrontott munka fájdalmát, kínkeservét.

Tudjuk, és munkánk során a segítségre szorulókkal tudatjuk: van emberi és Isten-i bocsánat, mert nekünk is megbocsátottak. - Megtapasztaltuk, hogy "...ha megvalljuk vétkeinket, hű és igaz hogy megbocsátja..."

Néha van helyreállítás. Képessé tevő felhatalmazás arra, hogy Krisztus kegyelméből és ajándékából újra erőt gyűjtsünk, és kijavítsuk mindazt, amit elrontottunk.

Máskor pedig van lehetőség az újrakezdésre, akkor is, ha az elrontott életút már nem restaurálható, reparálható.

Van lehetőség arra, hogy a hibákból tanuljunk, és ezután jól, vagy jobban csináljuk, amit eddig rosszul tettünk. Nem másként rosszul, hanem másként jobban.

Megváltó Jézus Krisztusunk szavait idézve a bűnös nő esetében: "...Én sem vádollak téged. Menj el, és többet ne vétkezzél."

Ehhez a helyreállító, megújító változáshoz, változtatáshoz kapunk új erőt, reményt, megbocsátást. Krisztus bűnbocsátó kegyelméből ismét tiszta lappal kezdhetjük a jövőt.